#*[[Fájl:Kotta_violinkulcs([[Fájl:Peldahttp://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.myzene.eoldal.hu/img/mid/3/violinkulcs.jpeg&imgrefurl=http://www.myzene.eoldal.hu/fenykepek/kepek/Azeneveledvan/violinkulcs.jpeg.html&h=460&w=460&sz=21&tbnid=EnCrsn5w1YcTNM:&tbnh=91&tbnw=91&zoom=1&usg=__tlwBdD64E5mabX62IrCe5dADtak=&docid=IVxQfV-Nz6zgAM&sa=X&ei=v84TUY_QGoqC4ASU6oEw&ved=0CEwQ9QEwBg&dur=1076.jpg]].jpg|right]]A violinkulcs vagy G-kulcs alulról a második vonalból indul ki (bár nyomtatásban ez nem mindig van így, ott inkább körülfogja a második vonalat)), és ahogy a neve is mutatja, a „g” „G” hang helyét mutatja. Zongoránál általában ez a kulcs jelzi a felső szólamot, de és az énekeket ének szólamokat is általában ebben a kulcsban írják.#* [[Fájl:Kotta_basszuskulcs.jpg|right]]A basszuskulcs vagy F-kulcs az alulról negyedik sorból vonalról indul ki, és az „f” „F” hang helyét jelzi. Ha ilyen jelet látsz, az azt jelenti, hogy a violinkulcshoz képest egy hangsorral lejjebb mélyebben lévő hangokról van szó (lásd az alábbi ábrát)! Ezért általában ebben a kulcsban az alsóbb szólamú a mélyebb fekvésű dallamokat rögzítik- zongoránál általában a balkéz szólamát, a kíséretet.

# [[Fájl:Kotta_C-dur.jpg|right]]Kottát olvashatunk ABC-s nevekkel és szolmizációval is. A kottában a hangok elnevezése ABC-s nevei a következőkövetkezőek: cC, dD, eE, fF, gG, aA, hH, c… C… Amennyiben a kotta elején (a kulcson és az ütemjelzésen kívül) nincs más jelzés, a c C hang megfelel a dó szolmizációs hangnak. A képen látható hangsort ezért is hívják C-dúrnak. # [[Fájl:Kotta_G-dur.jpg|right]] Előfordul azonban, hogy változik a hangnem, vagyis a dó szolmizációs hang máshová kerül (például ha előfordulhat, hogy egy dallam C-dúrban írva a kottát dúr hangnemben túl alacsonyan lenne a dallam alacsony ahhoz, hogy valaki kényelmesen elénekelhesse). Ebben a példában a dó-t a g G hang jelenti, ezért ezt a hangsort G-dúrnak hívják.Az a különbség a hangok ABC-s és szolmizációs elnevezése között, hogy az ABC-s nevek fixek, mindig ugyanazok bármilyen hangnemben is legyen a kotta, viszont a szolmizációs hangok változhatnak az ABC-s nevekhez képest. Tehát különböző hangnemekben a dó változtatja a helyét (pl. C-dúrban C = dó, G-dúrban G = dó, F-dúrban F = dó). Ezt hívják relatív szolmizációnak.# A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az alap hétfokú hangsorban a hangok nem egyenlő távolságra vannak egymástól, a mi (E) és fá (F) hangok között, valamint a ti (H) és dó (C) hangok között csak félhangnyi távolság van. A kottában ugyanígy fél hang távolság van az e és f, valamint a h és c hangok között. Azonban ha hangnemet váltunk, és a hangsort a kottában máshol kezdjük, akkor – a félhangoknak megfelelően – csökkenteni vagy növelni kell a kottában jelölt távolságokat. A fenti képen látható G-dúrban például az e E hang a lá szolmizációs hangnak felel meg. Utána a kottában az f F hang következne, ami csak félhangnyi távolságra lenne, viszont a szolmizáció szerint a ti hangnak kell következnie, ami egész távolságra van. Ezért az f F hang helyett egy fél hanggal magasabbat kell játszani vagy énekelni, amit a kottában „fisz”„Fisz”-nek nevezünk. [Ha a hangsor hangsort folytatjuk, így a következő hangköz is helyes lesz: a fisz Fisz és a g G hang között már csak fél lépés van, ahogy a ti és a dó között is.]

# [[Fájl:Kotta_F-dur.jpg|right]] Egy hangot fél hanggal lejjebb le is lehet vinniszállítani, ezt b-vel jelzi a kotta. Ennek az előjegyzésnek az alakja egy kis bé betűhöz hasonlít, és a bé betű „hasa” mutatja, melyik vonalra vagy vonalközre vonatkozik. A képen az F-dúr skála látható, ahol az f F hang felel meg a dónak, így a h H hang helyett fél hanggal alacsonyabbat kell énekelni vagy játszani ahhoz, hogy a hangsort megtartsuk és a fá szolmizációs hangot kapjuk. # A kereszttel felemelt hangok elnevezése -isz végződést kap, míg a b-vel lejjebb vitt hangokat -(e)sz végződéssel nevezik meg. A kereszttel jelölt hangok esetén fF-ből fisz Fisz lesz, a cC-ből cisz Cisz és így tovább, míg a b-vel jelölt hangoknál e E helyett eszEsz-t, a és A helyett ászt Aszt mondunk. Az egyetlen kivétel a h H hang, amelynek magasságát fél hanggal csökkentve a bé Bé hangot kapjuk.# A kereszttel történő „felemelés”, vagy a b-vel történő „csökkentés” „leszállítás” egyenértékű, mindegyik fél hanggal változtatja az alaphang magasságát. Így például a gisz Gisz és az asz Asz elnevezésű hang tulajdonképpen ugyanazt a hangmagasságot jelöli.# Ha a módosítójeleket a hangjegy elé írják, akkor csak az adott ütemben érvényes, a kotta többi részére nem vonatkozik. Ha viszont már a kotta legelején, a kulcs mellett jelzik a módosítást, akkor az adott hangok közül mindegyikre vonatkozik, amely a kottában szerepel – a G-dúr példájánál maradva az ötödik vonalra írt kereszt az f F hangot fiszre Fiszre változtatja nem csak az ötödik vonalon, hanem az első vonalközben is.

# [[Fájl:Kotta_a-moll.jpg|right]] Az előbbi példákban dúr skálák kottáit hoztuk példának, amelyek alaphangja a dó. Vannak azonban moll (más néven eol) hangsorok is – ezek ugyanazokból a hangokból állnak, csak az alaphagjuk alaphangjuk a lá, vagyis egy moll skála az alábbi szolmizációs hangokat öleli fel: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá. Az előjegyzés nélküli, alap moll skála az a-moll (lásd a képen). A moll hangnemeket kis betűvel jelöljük, szemben a dúr hangnemekkel, amelyeket nagybetűvel írunk.

#* Forte: erősen hangosan (rövidítése: f)

* Ne zavarjon meg az, hogy a negyedek és a nyolcadok szára hol lefelé, hol felfelé mutat. Ez tetszőlegesen választható, csak a kotta olvasását könnyíti meg. Az általános gyakorlat az, hogy a harmadik vonal alatti hangjegyek szára lefeléfelfelé, míg a harmadik vonal felettieké felfelé lefelé áll.