bürokraták, emailconfirmed, adminisztrátorok
3 567
szerkesztés
Módosítások
a
nincs szerkesztési összefoglaló
# Ha a módosítójeleket a hangjegy elé írják, akkor csak az adott ütemben érvényes, a kotta többi részére nem vonatkozik. Ha viszont már a kotta legelején, a kulcs mellett jelzik a módosítást, akkor az adott hangok közül mindegyikre vonatkozik, amely a kottában szerepel – a G-dúr példájánál maradva az ötödik vonalra írt kereszt az F hangot Fiszre változtatja nem csak az ötödik vonalon, hanem az első vonalközben is.
# [[Fájl:Kotta_feloldojel.jpg|right]] Ha az előjegyzéssel módosított hangjegy helyett mégis az alaphangot kell használni, akkor azt a feloldójel mutatja (ez szintén csak az adott ütemre érvényes).
# [[Fájl:Kotta_a-moll.jpg|right]] Az előbbi példákban dúr skálák kottáit hoztuk példának, amelyek alaphangja a dó. Vannak azonban moll (más néven eol) hangsorok is – ezek ugyanazokból a hangokból állnak, csak az alaphagjuk alaphangjuk a lá, vagyis egy moll skála az alábbi szolmizációs hangokat öleli fel: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá. Az előjegyzés nélküli, alap moll skála az a-moll (lásd a képen). A moll hangnemeket kis betűvel jelöljük, szemben a dúr hangnemekkel, amelyeket nagybetűvel írunk.
# Mindegyik skálában hét hangjeggyel vihetjük feljebb vagy lejjebb az alaphang helyzetét, amíg a kotta összes lehetőséget kimerítjük. Ez azt jelenti, hogy a kottában 30 féle hangnemben lehet lejegyezni a hangsorokat (a két alaphangnem mellett 7-7 kereszttel jelölt dúr és moll hangnem, illetve ugyancsak 7-7 b-vel jelölt dúr és moll skála). A hangnemek elnevezését és előjegyzését az alábbi táblázat foglalja össze:
{| class="wikitable" style="font-size:100%; style="text-align:center; margin-left: auto; margin-right: auto" width="80%"
#* Allegro: gyorsan (120-168 leütés percenként)
#* Piano: halkan (rövidítése: p)
#* Forte: erősen hangosan (rövidítése: f)
#* Mezzopiano: közepesen halkan (rövidítése: mp)
#* Mezzoforte: közepesen erősen (rövidítése: mf)
* A kottaolvasás tanulásakor nagy segítség, ha egy-egy dallamot meg is hallgatsz, miközben figyelemmel követed a kottát is. Érdemes például egyszerűbb dalok (akár gyermekdalok, népdalok) kottáin gyakorolni a hangjegyek felismerését.
* A helyes ritmust érdemes egy metronóm segítségével gyakorolni. Állítsd be kényelmes tempóra úgy, majd kezdj el egyszerűbb ritmusokat és dalokat eltapsolni, lekopogni (egy kattanás egy negyedet jelöl). Hasznos lehet, ha a ritmust hangosan is mondod (pl. ti-ti, ti-ti, tá, szün.). Amikor egy dallamot tanulsz, akkor is gyakorold így a ritmust!
* Ne zavarjon meg az, hogy a negyedek és a nyolcadok szára hol lefelé, hol felfelé mutat. Ez tetszőlegesen választható, csak a kotta olvasását könnyíti meg. Az általános gyakorlat az, hogy a harmadik vonal alatti hangjegyek szára felfelé, míg a harmadik vonal felettiekélefelé felettieké lefelé áll.
* Azt, hogy egy dallam alapja dúr vagy moll skála, leginkább hallás alapján lehet eldönteni – a dúr darabok általában vidámabbak, határozottabbak, és dóra végződnek; míg a moll dallamok szomorkásabbak, lágyabbak, és lá-ra végződnek (előttük félhanggal).
* Könnyebb eligazodni a kottában, ha megjegyzed, hogy a hangnemek elnevezése egyúttal az alaphang helyét is megmutatja (pl. C-dúr: a dó az alaphang, és a c hang helyén található; az a-mollnál pedig a lá alaphangot a kottában az a hang jelöli).